Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
Álvemhesség

A kutya ősei falkában élő állatok voltak, aminek ma is ható következményei közül néhánynak egészségügyi jelentősége is van. Egyik ilyen az un. álvemhesség. A többi emlőshöz hasonlóan a kutyánál is a petesejtből a méhben fejlődik ki a magzat. Ezt a folyamatot a szervezet számos szabályozó mechanizmusa védi és irányítja, többek között a belső elválasztású mirigyek rendszere, ill. az általuk termelt anyagok, a hormonok. Ezek rendkívüli hatású anyagok. Elképesztően kis mennyiségben is képesek nagyon jelentős, és az adott hormonra jellemző hatást kiváltani.

Az emlősök többségénél a vemhességet védő, fenntartó hormonok csak a vemhes állatban termelődnek olyan mennyiségben, amely képes látható elváltozásokat okozni, amitől a vemhes állat vemhesnek látszik. Hiszen nem pusztán a magzat mérete növeli pl.: a has teriméjét, hanem a megnagyobbodott méh (szövetei, rétegei megvastagodnak, a benne jelen levő vér mennyisége a nyugalmi állapot sokszorosára nő) és az üregében felhalmozott különböző folyadékok is (közismert, hogy a folyadékok nem nyomhatók össze). Amennyiben a méhben nem alakulnak ki (vagy felszívódnak) a magzatok, de az összes többi folyamat ugyanúgy zajlik, ahogy egy vemhes állatban, akkor az a kutya vemhesnek tűnhet. Általában az állat magatartása is eltér a vemhesség előtti állapotban tapasztalttól, melyet első sorban egyes hormonok hatásának tulajdonítanak. A kutyánál az a különleges helyzet figyelhető meg, hogy ezek a nemi hormonok az ivarzást és a peteleválást követően gyakran pontosan olyan intenzíven termelődnek, akár történt megtermékenyülés, és fejlődik magzat, akár nem. A jelenség pontos magyarázata nem ismert. Álvemhesség ugyan számos (talán mindegyik) emlős fajban előfordulhat, de a kutyánál ez feltűnően gyakori eset. Ilyenkor a gazda a szinte (mert a kutyák szerelmi leleményessége szinte határtalan) biztosan nem párzó kedvencénél egyre inkább vemhességre utaló jeleket észlelhet. Állatorvosi vizsgálat a magzatok megkeresésére irányulhat. 3 hetes magzat elvileg ultrahanggal, négy hetes röntgenvizsgálattal, öt hetes pedig általában már tapintásos vizsgálattal állapítható meg. Ha van magzat, akkor az nem álvemhesség. Ha nincs magzat, akkor vagy a vizsgálat bizonyos feltételei hiányoztak (a kutya hímivarsejtjei akár egy hetet is túlélnek a női nemi utakban megtermékenyítő képesen, miáltal a fedeztetéshez képest egy hetet is csúszhat a megtermékenyülés időpontja), vagy nincs szó vemhességről. Ez utóbbi esetben álvemhességről beszélünk.

Elmúlhat magától, de hosszan is megmaradhat, a normális vemhességi időn is jelentősen túlnyúlhat. Ez már egyértelműen kóros, és a meglévő magatartászavar mellé komoly szervi megbetegedések is társulhatnak. Legjobban az un. gennyes méhgyulladástól tartunk, ami egy nem szembeötlő tünetekkel járó, heteken át súlyosbodó, végül általános fertőzéshez vagy hashártya-gyulladáshoz vezető betegség, melybe a kutya belepusztulhat.

Léteznek gyógyszeres (tablettás és/vagy injekciós) kezelések, több-kevesebb mellékhatással, időnként kezelési kudarccal (nem gyógyul, nem múlik el) együtt. Legeredményesebb kezelés az ivartalanító műtét, ami ellen csak a határozott tenyésztési szándék hozható fel logikus érvként.

Az álvemhességhez kapcsolódhat kóros tejelválasztás is, ami ugyan evolóciós előnyt jelentett a kutyaféléknek (az elpusztult anyakutya kölykeit egy másik falkatag felnevelhette), de ma a gazdáknak és a kedvenceiknek kifejezetten hátrányos. Kezelése összetett feladat, állatorvosi vizsgálat és kissé hosszasabb konzultáció is indokolt lehet.

Az biztos, hogy egy nőstény kutya gazdája úgy talál legtöbb örömet a kutyájában, és az is akkor szenved kevesebb betegségtől, ha fiatalon, a második ivarzása előtt ivartalanítják, megelőzve vagy nagyon nagy mértékben csökkentve ezzel számos, a nemi működéssel járó kellemetlenséget (vérzés, kanok jönnek) és betegséget (álvemhességtől az emlődaganatokig).

Dr. Lorászkó Gábor