Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
A kutya fülatkája

Megfertőzheti-e az egyik fülatkás a másikat? Mitől van, milyen problémákkal jár?

Tapasztalatom szerint nem gyakori a kutyák atkák okozta külső hallójárat-gyulladása (fülrühösség), szemben a macskával és a vadszgörénnyel, ahol a fiatal állatok jelentős része fertőzött ezzel az ízeltlábú kórokozóval. Egyes publikációk kifejezett gyakoriságról számolnak be kutyánál is. A mi eredményeinket talán az is befolyásolja, hogy csak erős vakarózásos panaszok esetén fordul hozzánk a gazda, akkor is csak a kölyökkel, holott nagyon valószínű, hogy az anyaállat a fertőzés forrása.

Közvetlen úton terjed, vagyis a fertőzött állatnak fizikai kapcsolatban kell lennie a másikkal. Jellemző formája az alomfertőzés, amikor az anyaállatról a szoptatás vagy alvás miatt órákon át egymáshoz érő kutyák, macskák vagy vadászgörények egymást fertőzik: az élősködők átmásznak az egyikről a másik állatra. Talán lehetséges közvetett fertőzés is, mert rövid ideig (napok) a környezetben is életképesek maradhatnak.

A paraziták a külső hallójáratban szaporodnak, anyagcsere-termékeikkel viszketegséget és fokozott fülzsírtermelődést váltanak ki. A viszkető érzés vakarózáshoz, az pedig a fejen és a fülön sebek, másodlagos elváltozások kialakulásához vezethet. A fülzsír nagy mennyiségű, jellemzően fekete színű és gyakran darabos állagú, ritkán véres lehet. Nagyítóval a mozgó atkák időnként láthatók, mikroszkópban pedig minden esetben. Az embert nem veszélyeztetik, legfeljebb átmeneti fertőzéshez (viszketés, bőrpír, kiütés), vagy inkább fertőzési próbálkozáshoz vezet, ha az állatból folyamatosan nagy mennyiségű kórokozó indul útnak, és próbál új gazdát keresni.

A fertőzést nem mindig követi megbetegedés, az atkák tünetmentesen jelen lehetnek hosszú időn át is a kutya fülében. Ez nem különleges jelenség, sőt, szinte általános: a parazitózisok jelentős része semmilyen tünetet nem okoz (legalábbis egy bizonyos ideig) egy jó általános állapotú állatban. Az élősködőknek ugyanis nem érdekük a gazdaállat elpusztítása, hiszen akkor nézhetnek új albérlet után. Nem ritkán hallom a gazda határozott kijelentését: "- Nem férges." vagy "- Dehogy bolhás!", holott ez időnként vizsgálat nélkül nem is dönthető el. Gyakran ez a helyzet a fülrühösséggel is.

A kezdeti állapotában nagyon jól kezelhető. Az atkákat védő fülzsírt előbb érdemes eltávolítani erre a célra készült, fülzsíroldó folyadékkal. Ezt követően leghatásosabban és egyben legkényelmesebben tartós hatású cseppek alkalmazásával pusztíthatjuk el a parazitákat. Ezeket a cseppeket nem a külső hallójáratba (bár van olyan készítmény is), hanem az állat testfelületére, a fülek közelébe tesszük, ahonnan a hatóanyag a bőr felső felületét borító, vékony zsírrétegben oszlik el, és jut be a külső fülbe, és tartósan ott is marad. Vigyázat, mert egyes termékek ugyan biztonsággal elpusztítják a fülrühösség kórokozóját, de a macskára súlyosan mérgezőek lehetnek! Önálló próbálkozás helyett javasolt állatorvoshoz fordulni a panasszal. Idült külső hallójárat-gyulladások kezelése viszont kifejezetten hálátlan feladat. Ilyenkor a zegzugos, nagy mennyiségű váladékot termelő és rosszul szellőző külső halljáratban a fülrühatkák nagyon jól érzik magukat, nehezebben pusztíthatók el. Mivel szoros kapcsolatban élő másik társállattól kapják a fertőzést, feltétlenül érdemes az összes együtt tartott, fogékony állatot kezelni, különös tekintettel a tünetmentes hordozás lehetőségére.

Dr. Lorászkó Gábor