Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
Duci a kutya

Duci. Kicsit kövér. Vagyis inkább eléggé kövér az a kutya, csak azzal együtt is aranyos. Vagy nem aranyos, nem is áll jól neki, de nem akarjuk bántóan kifejezni magunkat. Pedig a kutyának nagyon nem tesz jót, ha jelentősen túlsúlyos.

A kutya evolúciójának több százezer (állítólag kb. 2 millió) éve alatt nem voltak kövér állatok. Helyesebben szólva csak átmenetileg fordulhatott elő olyan mértékű táplálékbőség, hogy a ragadozók vagy dögevők ténylegesen elhízzanak. A szabad természetben a zsákmánykeresés vagy a zsákmánnyá válás elkerülése szinte az egész ébrenlétet kitöltő, szüntelen tevékenység. Az ezzel kapcsolatos figyelem és mozgás energiaigénye nagy. Kicsit egyszerűsítve: Amikor a zsákmányállatok aránya magas, akkor kevesebb ragadozó-kölyök pusztul el, vagyis növekszik a ragadozók száma. A több ragadozó a zsákmányállatok számát jobban csökkenti, így viszonylag hirtelen a ragadozók egy részének aztán nem jut elegendő táplálék, és azok elpusztulnak. A megfogyó ragadozó-létszám engedi a zsákmányállatok számát újra növekedni. Az állományváltozásokat nem csak a zsákmányolás, hanem az éghajlat, az időjárás, betegségek, más fajok közvetett hatásai és persze ma már az ember is alapvetően befolyásolhatja.

Visszatérve a kutyára: a természetben időnként ugyan teleehette magát a kutya őse, pl. tömeges állatelhullás (árvíz, tűzvész, hegyomlás, játvány, háború, stb.) esetén, de utána jöttek a koplalással és keresgéléssel teli napok, nem beszélve a hosszú és hideg telek okozta megpróbáltatásokról. Tél végére aligha volt kövér állat a világon a jegesmedvén és a rozmáron kívül... Aztán változott a világ. A kutyák hirtelen keresgélés és egyéb fizikai igénybevétel nélkül is ételhez jutottak. Méghozzá táplálóbbhoz, jobb és kiegyenlítettebb minőségűhöz, mint amihez az evolúció során szelektálódtak. A természetben az életük elválasztahatatlan a parazitáiktól, de az ember mellett ezek az élősködők kiküszöbölődnek (legalábbis a lehetőség adott). A paraziták a gazdaszervezet testéből táplálkoznak, vagy a tápcsatornában a kutya szövetei elől veszik el a tápanyagokat. Amíg az ember el nem pusztítja őket. Ekkor aztán egyrészt adott a kiváló tápértékű étel, másrészt csak a kutya szervezete fogja hasznosítani, így a bevitt energia a kutya rendelkezésére áll. Ráadásul minimális energiát igényel a táplálék megszerzése, mert nem kell menni utána, harcolni érte. A környezeti hatások is jelentős energia-igényűek lehetnek, főként a testhőmérséklet szabályozása, a test fűtése. De a kutya (reméljük) már nem ázik-fázik, a hideg szél és eső, hó, jég ellen kutyaház vagy az ember lakása védi. Ezért aztán a hőszabályozás is kevesebb takarmány eredetű energiát fogyaszt, mint ahogy a kutya energia-háztartását "megtervezték", "kikísérletezték" és "beszabályozták".

Minden feltétel adott, hogy több energiát vigyünk be, mint amennyit a kutya az ember melletti kényelmes élete során folyamatában elhasznál. Ilyen esetben pedig a különbözetből tartalék, raktározott energia képződik, vagyis zsír halmozódik fel a testben. Lehet magyarázatot gyártani arra nézve, hogy amúgy persze igaz ez a pozitív energia-mérleg a kutyák többségének elhízására, de ennél vagy annál a kutyánál nem. Akadhat kivétel, vagy létezhet rá egyes esetekben különleges magyarázat (pld.: látszólag zsírfelhalmozódás, valójában vizenyő), de általában bizony abszolút vagy relatív túletetésről van szó. Többet viszünk be a szükségesnél. Megoldáshoz is alapvetően ezt tudomásul véve juthatunk el, de az már egy hosszabb történet lenne...

Dr. Lorászkó Gábor