Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
Libatömés

Mi a helyzet a libatöméssel?

Hónapok óta visszatérő hírként találkozhattunk a libatöméssel. Egyik oldalon a Négy Mancs, osztrák székhelyű, nemzetközi szervezet. Magyarországi irodája hangosan hirdette, hogy a libák „kényszertömése” állatkínzás, a következményesen megnagyobbodott máj pedig „kimondhatatlanul nagy kínokat jelent az állatoknak”, melynek „előállítása az egyik legkegyetlenebb előállítási formának számít”. Honlapjukon borzalmak, gyötrelmek, mohó kapitalisták és a nyerészkedő (magyar) állam bemutatása. A másik térfélen mezőgazdasági termelők, és velük kapcsolatban álló feldolgozó és kereskedő cégek. Ezek mind hazaiak. Állításaik szerint a Négy Mancs tevékenységével összefüggésben, a termelési-értékesítési láncban betöltött szerepüknek megfelelően állásukat vagy exportpiacukat elveszítették, és több milliárdos veszteség érte az ágazatot. A politika ritkán látható egyetértésben igyekezett a hóna alá nyúlni a hazai érdeknek.

A liba csak állt ott, középen, forgatta a fejét. Hogy ne unatkozzon, és én se, gondoltam megkérdezhetnénk őt is, hogy leginkább érintettként mit szól a töméshez. Ezt a vizsgálatot nem kérte, nem rendelte meg senki, de a felvetés érdekesnek tűnt. A probléma két legfontosabb, egyben a libatömésre legjellemzőbb kérdése: 1. Lehetséges-e egyáltalán a libatömést nem állatkínzó módon végezni, vagy ez feltétlenül együtt jár az állatok szenvedésével? 2. A libatömés következtében megnagyobbodott máj az állatok számára szenvedést okoz-e?

A felelet előtt még egy kérdést fel kell tennünk: Mi szükséges a kérdések megválaszolásához? Például már kész elvi álláspont. Ez esetben nem kell semmit vizsgálni, semmi sem kell a válaszhoz, hiszen az már a kérdés elhangzásakor készen állt. Másik módszerként válaszolhat az is, akinek gyakorlati tapasztalata, élménye kapcsolódik hozzá. Ez nem rossz, és nem is kell semmit vizsgálni hozzá, csak a múltba révedni, majd hajdani emlékeket részben mai ismeretekkel elegyítve már értékelhetünk is. Harmadik lehetőségként akár azt is választhatjuk, hogy az adott problémakört elemekre bontjuk, egyenként és összefüggésében is végignézzük, átgondoljuk. Fontoskodásnak tűnik. Hogy tényleg az-e, utólag derülhet ki. Mindenesetre ez utóbbi eljáráshoz már feltétlenül szükség van valamire: szakismeretekre.

Egy tájvédelmi körzet természetvédelmi problémáit geológusok, erdészek, botanikusok, biológusok, zoológusok, stb. szokták vizsgálni, véleményezni, ők vitatkoznak időnként egymással. Az állatvédelemhez nem kell érteni? A fájdalom, sérülés, szervi elváltozás megítéléséhez nem kellenek ismeretek, hozzáértés, hanem szabadon helyettesíthető érzelmi kitörésekkel, modern kommunikációs technikákkal és erős indulatokkal? Ha társadalmi érdekre hivatkozunk, akkor azt egy soros jogszabály-módosítással is el lehet intézni: libát tömni szabad. És kész. Ez viszonylag egyszerűnek látszik (ahogy az is, lévén a jogi szabályozás ma teljesen egyértelmű ebben a kérdésben), ha a közösség akaratának többségével egybe esik. Amikor viszont a libák érdekére hivatkozik valaki, akkor ahhoz a libát nem kell ismerni? Nem csak mint kedves (és idealizált, végletekig egyszerűsített, jelkép szerepet betöltő) háziállat alakot, hanem mint önálló sajátosságokkal rendelkező fajt is. Ez utóbbihoz bár nem haszontalan, de nem is elegendő gyakran látni, sokat a közelében tartózkodni, mert az állat testének felépítése és működése csak egy bizonyos szintig ismerhető meg ilyen módon. Az ismeretek felületessége pedig természetes forrása a félreértésnek, félreértelmezésnek, a minden alapot nélkülöző, teljesen valótlan párhuzamok felállításának, tévhitnek.

A libatömés folyamata és a máj megnagyobbodása természettudományos módszerekkel jól megismerhető, világosan megérthető. Nem kell libának lenni hozzá. Sőt! Az a hozzáállás kifejezetten ronthatja az információk hasznosulását. Az állatok testének felépítéséhez, ép- és kóros folyamataihoz legmagasabb természettudományos képzettséggel az állatorvosok értenek, szerte a világon. Ez így természetes. Ezért aztán Sótonyi Péter professzor úrral, a SZIE Állatorvos-tudományi Kar Anatómiai Tanszékének vezetőjével megvizsgáltunk libákat a töméssel és a nagy májukkal összefüggésben, csak szakmai szempontok szerint. Lehetne elvi alapokon is, de a test megismerésének jobb eszköze a tárgyi tudás és a megfigyelések együttese, amihez szakképzettség szükséges. Megnéztük, és egy írásban bemutatjuk a tömött és nem tömött liba testének felépítését, a kérdés szempontjából érdekes szerv szövettani felépítését, valamint állatok viselkedését különböző helyzetekben.

Mindezek alapján teljes bizonyossággal megállapító, hogy sem a szakszerűen végrehajtott libatömés folyamata, sem a következményesen megnagyobbodó mája nem jár fájdalommal, nem okoz szenvedést, és ezért a libatömés nem tekinthető állatkínzásnak. Akik nem elvi alapon alakítják ki saját véleményüket, azok a Magyar Állatorvosi Kamara honlapján (www.maok.hu) láthatják a közérthető nyelvezetű, fényképes tájékozató írásunkat.

Dr. Lorászkó Gábor