Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
Egyéb termékek

Van-e értelme a különféle állatoknak szánt termékeknek, pl. fogkrém, kanűző spray, leheletszagtalanító tabletta stb.?

Igen, van értelme. Terméktől függően több-kevesebb. Esetleg csak alig. A kérdésben szereplő konkrétumokra tudok hasznosabb választ is adni.

A háziállatok szájüregi megbetegedései, kóros elváltozásai nagyon elterjedtek, általánosságban igen jelentősek. Ez az állatgyógyászatban egy elhanyagolt területnek számítanak, pedig teendő lenne bőven. Elég csak saját kutyánk és macskánk szájába pillantani. Az ő fogaik és fogaikat rögzítő képleteik nagyon hasonlóan képesek megbetegedni, mint az ember esetében. A fogakon lerakódó lepedék eltávolítására szolgál a rágás, ami elejét venné a fogkőképződésnek. Anatómiai okokból számos fajta eleve képtelen a fogainak egy részét a rágásra használni, illetve az életmódból (tartási és takarmányozási hibák) és különböző megbetegedésekből eredően a rágás mechanikai tisztító hatása elmaradhat, ami kedvez a fogazat és a szájüreg egyes megbetegedéseinek. A fogkefe elvileg alkalmas mechanikai tisztításra, fogkrémmel kiegészítve pedig különösen. Tehát lenne értelme – amennyiben a kutya is hajlandó lenne az együttműködésre. (A macskánál ez a szóba sem jöhet, mert szó szerint foggal és karommal tiltakozik egy ilyen szerinte esztelenség ellen.) Nagy türelmet igényel mindkét féltől. A kezelésnek csak hosszabb távon, érthető okból gyakorlatilag élethossziglan való alkalmazás során várható igazán az előnyös hatása, főleg akkor, ha még ép fogazatnál kezdünk hozzá. A kialakult fogkövet állatorvossal tanácsos eltávolíttatni, mert az fogkefével már nem fog menni. Ilyenkor az íny gyakran már érzékeny, ami ellenszegülést vált ki az állatokból. A korszerű kutya- és macskatápok különböző utat választottak a fogkövesség megelőzésére, képződésének késleltetésére. Egyik módjánál ráharapáskor besüpped a fogazat a tápszemcsébe, ami ledörzsöli a felszínét, és rágásra is kényszeríti az állatot. Másik módszernél minden szemcse bevonatot kap, ami rágáskor a szájban szabadon mozogva csiszolja a fogak felszínét. Mindkét módszer kb. felére csökkenti a fogkőképződést a gyártó mérései szerint. Tehát a magas minőségű állateledel nagy szerephez juthat hókusz-pókusz és szabadfogású birkózás nélkül is a száj szerveinek egészségében.

Azt feltételezem, hogy a kanűző spray alkalmas arra, hogy egy hím ivarú állatot elűzzön. Amennyiben olyan körülmények között alkalmazzák, ahogy a hatástani vizsgálatok során valószínűleg tették. Az a gyanúm viszont, hogy lényegesen kevésbé hatnak ezek a készítmények, amikor nem egy laboratórium ingerszegény környezetében próbálják ki. Gondolom, hogy undorodva elhúzódik a kísérleti állat a szagtól egy távoli zugba, és ott alszik tovább – igazolva a szer taszító voltát. Más a helyzet viszont egy öreghegyi ütött-kopott, tépett fülű kandúrgengszterrel, aki akrobataként ugrik el kutya, autó és lapát elől, és legfeljebb a légpuskagolyók érik időnként utol. Nem hiszem, hogy egy ilyen mozgalmas életű kandúr nagyon megütközik azon, ha valaki a saját nőstény cicájának védelme érdekében befújja a háza környékét. Legfeljebb az lesz a véleménye a környék kandúrjainak, hogy furcsa gusztusa van újabban annak a szép macskalány gazdájának. A szépségért és szenvedélyért viszont meghozzák az áldozatot, és elviselik a szagot... Állítólag narancshéj kipréselt levét szétlocsolva (jól megfog mindent a színével) riasztó hatást lehet kifejteni. Ecetről is hasonlóan vélekednek egyesek. Tuját csak körülkerítéssel tudunk megvédeni a kan kutyák kivizelésétől. Nehéz ügy, ha a kutya bontja az elkerítést, mert a kerítés csípős anyaggal (bors, erős paprika, stb.) való kezelése sem biztos, bár egy próbát megér. Hívatlan kandúrok és kan kutyák meglepetésként történő lelocsolása (állítólag ecetes víz a legjobb) elég megrázó élmény nekik, főleg ismételten alkalmazva. Jobb, mint a riasztó spray.

A leheletszagtalanító, klorofillt tartalmazó tablettát úgy kezelték a megjelenésekor a nyugati állatorvosok, hogy az egy ínyencfalat. Olyan rétegigényt kielégítő különlegesség, ami – talán ez kicsit bántó lesz – a napjainkban virágzó félműveltség hátán könnyen értékesíthető. Társadalmunkban automatizmusokat (elfogadás, beavatottság érzete, a megértés illúziója, legfőképpen pedig vásárlói igény születése) váltanak ki a következő kifejezések: „már sok száz éve”, „egyiptomiak, görögök, indiánok”, vagy jobb híján „népi gyógyászat”, „természetes eredetű”, „méregtelenítés”, „jótékonyan befolyásol”, stb.. Ami elvileg jó lehet, az kellő marketinggel felöltöztetve maga lesz a Megoldás. Egy darabig. Hasonlóan a heti 3x5 perc alatt deszka hasat előállító, ágy alá mindig bepréselhető csodagépekhez, amelyek után mindig jön egy újabb egyedül hatásosnak nevezett eszköz. Szóval, ha az állatoknak szájszaga van, akkor az okot érdemes megkeresni, majd lehetőség szerint megszüntetni. Felelős lehet érte a száj szerveinek elsődleges elváltozása, de következhet távoli szervek (pl.: vese) megbetegedéséből is. Önmagában a tünet elfedése nem hasznos az állatnak. Nem is olyan távoli összefüggésként emlékezhetünk az egészségéért állandóan aggódó Napkirályra: Akkoriban úgy tartották, hogy a betegségek fő oka a fogak megléte. Volt benne logika, de a jelenségek meg nem értése oda vezetett, hogy állítólag eltávolíttatta az összes fogát. Kellett hozzá bátorság, hiszen az érzéstelenítés felfedezéséig még közel két évszázadnak kellett eltelnie. A kor orvoslási színvonala következtében a művelet során többször eltörték az állkapcsát is. Mire átesett a nagyszerű megelőző kezelésen, az akkori idők legnagyobb uralkodója folyamatos emésztési zavarokkal, hasmenéssel és erős szájszaggal küzdött. A mai fogalmaink szerinti higiéniai hiányában a bűz elnyomása céljából illatosítókat alkalmaztak, amiből kifejlődött a francia parfümipar. Ma a háziállatainknál a királyénál is hatékonyabb szagcsökkentő lehetőségeink vannak, csak élnünk kell vele.

Dr. Lorászkó Gábor