Kezdőlap  |  Szolgáltatások  |  Elérhetőség  |  Állatvédelem  |  Tanácsok - ÚJ!  |  Cikkek  |  AKCIÓ!  |  Linkek 
 
Etetés

Hányszor etessük a kutyát?

Rövid válaszként: Fél éves korig háromszor, egy éves korig kétszer, utána egyszer. Ez egészséges szervezetre, jó tartási körülményekre, jó minőségű és megfelelő mennyiségű állateledelre vonatkozik. Kissé hosszabban: A négy-öt hetesen elválasztott kölyök már próbálkozik szemes állateledellel. Mivel ez a fehér kutyatejnél rosszabb, de a sárgánál jobb, hát naponta többször is megpróbálja legyűrni a torkán. Hagyjuk-e előtte a teli tálat? Inkább ne!

Legalább három érv szól az etetési időkhöz szoktatás mellett:

1. A háziasítás fő eszköze a táplálék volt, amely révén az állat függőséget tapasztalt a gazdájától.A kutya rangsorban él, általában vagy ő a főnök, vagy őt irányítják. Mindkét helyzetben boldog tud lenni (viszont a bizonytalanságot, a gügyögve kérlelést, a lelkét célzó beszédeket alig érti). Az irányító személyének elfogadtatására alkalmas helyzet az etetés. Ha a táplálék mindig megtalálható az ember látható közreműködése nélkül is, akkor abban a kutya szemében az embernek nyilván nincs is szerepe. Közismert, hogy az eleség a kutya számára kiemelten fontos (etetőtál védelme, mérgezési lehetőség ételbe rejtett méreggel), kár lenne ezt az értékes kapcsolatépítési lehetőséget kihasználatlanul hagyni.

2. Evés során a gyomor megtelik, amit hamarosan a bél ürítési szándéka követ. Ha ebben rendszer van, az egy lakásban tartott kutya és gazdája számára egyaránt előny, hiszen a levitele, sétáltatása jobban tervezhető.

3. A bélsár állaga és mennyisége egészséges kutyánál leginkább akkor marad állandó, ha etetésében rendszer uralkodik. Ismert két véglet a kutyaetetéssel kapcsolatosan: a szabad természetben élő rokonai alapján a gazda azoknak megfelelő táplálkozással (földről etetés, dögevés, alultáplálás, időnkénti túletetés) véli a kutyát őseihez hasonlóra kialakítani. Ezek a - főleg a romantikus képzeletvilágban fellelhető - tulajdonságok nagyobb ellenállóképesség, tűrőképesség és hasonlók lennének. Részben van logika benne, hiszen tényleg az ősökhöz lehet így a kutyát közel juttatni - amennyiben a kutyák számára is létezik mennyország. Az egészség károsítására a kutyák is egészségkárosodással reagálnak. A közismert soproni állatkínzásos ügy "szép" példáját mutatta ennek a táplálási módszernek, egy személyben testesítve meg a gátlástalan ostobaságot és az együttérzés hiányát. Másik végletnél a kutyatartó rendszeresen az emberhez hasonlítja kedvencét, és azt hiszi, a szeretetének legjobb módja ez. A táplálkozás területén a nagyfokú változatosságra törekvésre, a biológiai igényeket tartósan meghaladó energiabevitelre, vagy a természetellenes táplálékokra gondolok. A kutya nem ember. Bizonyos szempontból kevesebb, más tulajdonságait tekintve viszont akár többre is képes nálunk. Mindenesetre egy tőlünk a táplálkozását tekintve is alapvetően eltérő faj.

Ha a legjobbat szeretnénk nyújtani neki, érdemes azt szakszerűen tenni, szakmailag megalapozott ismeretekkel. Az állatorvosok szívesen adnak ebben is tanácsot.

Dr. Lorászkó Gábor